Hong Kong és Kína - 3. rész

Ma érkeztem meg másodszor Shen Zhen-be (ez a szárazföldi Kína legközelebbi városa...), úgy hogy itt az ideje hogy írjak egy kicsit még Hong Kong-ról.

A kilátás a hotelszobából az egyik irányba. Az egyetlen alkalom, amikor láttam a napot HK-ban.

Igen, ez itt a szokványos. Lentről nem is látszik, mekkorák az épületek. És számtalan ilyen alkotja a várost... régiek, és újak egymás hegyén hátán, minden látható rendező elv nélkül.

Azért itt a centralban nem ömlik a gazdagság mindenből. Az átlag színvonal talán picit jobb a Budapestinél - a járdák valamivel jobbak, de szűkek; az utak határozottan jobbak, de itt is nehéz közlekedni néha.

Olyan igazi tömeget egyedül a "Golden Gate Center"-ben láttam vasárnap délután: ez... egy olyan két szintes plázarész, ami tele van mindenféle kütyüket áruló kis standokkal. Van itt minden, ami kütyü: amilyen kábelt itt nem árulnak, az nem létezik. De vehetsz jó tabletet 18k HUF ellenértékért, vagy akár a legujjabb Samsung telefont is leakaszthatod az egyik polcról, 2/3 magyar áron.

Na itt gázolni kell az emberekben. Lophattak volna tőlem is ebben a tömegben, és a standokról se kerülne lenyúlni semmit. De ezek nem lopnak. És nem a rendőrök miatt - nem tudom miért.

Egyébként maga a város is tele van garázsnyi boltokkal - rengeteg helyen árulnak tengeri herkentyűket szárítva, legalább 5 teabolttal találkoztam (a legkisebb kiszerelés a kb. fél kilós papírhenger...), meglepően sok a borbély, és persze a kisebb-nagyobb kajáldák.

Japán kajálda a munkahelyem mellett egy kis plázában

A munka itt 9 körül kezdődik, pontban 12-kor megy mindenki kajálni, és 2 óra az ebédszünet. Nem ciki aludni délben, akár az asztalra borulva sem. Viszont a munka 6-7-ig is eltart cserébe.

Mindent agyonlégkondiznak. Én se hittem el. Bekapcsolják, feltekerik csutkára, és így haggyák egész évben. Néha ilyenkor ők is fáznak - de inkább kabátot húznak az irodában, lekapcsolni nem lehet. És ugyanez a plázákban, éttermekben, a metrón, a taxiban... nem csoda, hogy a múlt hét végén kiakadt a torkom, és úgy begyulladt, mint még soha.

Átlagos kajálda - így néz ki a kaja arrafele, kivéve a rizst, amit étteremben max. a végén kapsz

Míg a kaja nem igazán drága, az itatóhelyek nem olcsók. Amit itt láttok, az max. egy felesnyi csokis koktél, kb. 1500HUF-ba került, és a legolcsóbbak egyike volt.

Mellette van az itallap fele is... egyébként ennek jó íze volt

Az ABC jellegű bolt ritka, jó minőségűek a dolgok, de nem olcsó. Otthon főzni nem olcsóbb, mint az -éttermek, és nagy macera. Ezek mellett ilyen "7-11" éjjelnappalik vannak, amikben kapsz szendvicset, tejet, újságot, nasit, ilyeneket. Ezek legalább gyakoriak.

Erről jut eszembe: ezek még mindig veszik és olvassák a nyomtatott újságokat. Nem is drágák, talán 6 HKD-ért láttam egy napilapot az utcán (180HUF). A hotelben minden reggel hozzák a lepedőnyi újságokat, angolul... én meg bele se nézek.

Mindannyiunk gyerekkori álma, az utcalift. Itt valóság. Nem is árt, jó meredekek az utcák felfele a hegyre.

A természet még a város közepén is szép. A pálmák és babérlevelűek nagyon feldobják a néhol megkopott, koszosabb részeket is. A levegő meglepően jó: egyrészt a tenger miatt, másrészt mert a gázolajat nem ismerik. A buszok is benzinnel, gázzal mennek. De ezt lehet, hogy már írtam.

3 nap kemény melő után 2 napra átlátogattunk a szomszédos Shen Zhen-be, erről majd legközelebb írok.

Aztán pénteken féktelen ivós buli: megtekinthetitek a nagyszerű tigrissapkámat... amit sajnos a buli végén (mondjuk nekem a végén...) lekapott a fejelmről valaki. Pedig hogy világított a led a száján. :D

Szerinem jól állt. :D

A buli forgatagában... az utcán

Na itt megismerhettem azt a réteget, ami a túristákból él: a sapkából rögtön hármat akartak rámtukmálni, mert nem akartak visszaadni az 500-asból (nem sikerült: I am drunk, not stupid), aztán a buddhista szerzetesnek öltözött kövér emberke, aki mindenféle olvasókat tukmál rád, és végül a kurvák... nem tudom miért, de ezt a szakmát valamiért itt sem a jó kinézetű lányok űzik.