Sichuan 2. nap

Újra hétvége van, ami azt jelenti, hogy a szokásos takarítás mellett van megint 1-2 órám írni.
Szívesen írnék a kurrensebb dolgokról is - de ez az élmény megér még egy óra dokumentálást.
Szóval másnap a városban terveztünk szétnézni - Chengdu-ban vannak régi épületek, és van egy jellegzetes stílusa, ami a belváros egyes részein elég szépen megfigyelhető:

Jellegzetes régi stílusú épületek - ez az ablakdíszítés, tetőszerkezet más épületeken is visszatér

Elsőnek egy parkba, illetve egy konfuciánus emlékhelyre tértünk be. Valami híres hivatalnok emlékére állították - a részletekre már nem emlékszem. Olyan félig park, félig múzeum, félig templom jellege volt.

Kicsit park?

A "bonszáj" egyébként kínai találmány - minden parkban van belőlük, ha más nem, nagyobb "alakfa". De ez errefele nincs annyira túhhájpolva.

Itt inkább múzeum

Sajnos több képet itt nem csináltam, így a mindenfele elszórt "ding" edényekről nincs fényképem.
A hely egyébként nem hatott templomnak, inkább egy kegyhelynek: történelmi magyarázatok, szobrok állítottak emléket a kornak, a korabeli neves embereknek.
Igazából nem voltam elájulva a helytől - nem volt rossz, viszont komoly belépőt szedtek (talán 120 yuan volt?), és rengetegen voltak. Talán azért is, mert a helyi "színház" placca emellett volt, ide érkeztek mindenfelől a turistabuszok, amiknek az utasai majd este 7-től a helyi "opera" előadását nézték. Valamiért FB2-nek nagyon ellenszenves a kínai "opera": annyira nem csodálom, főleg a fejhangon éneklő színészek miatt. A helyi stílus jellegzetessége, hogy boszorkányos ügyességgel tudják cserélgetni a maszkokat magukon. Hogy ez miért jó, azt nem volt szerencsém megfigyelni.

Innen átvágtunk a városrészen a buddhista templomhoz. Út közben közelebbről megismerhettük a várost.

Az állatokkal nem bánnak túl kedvesen... azt hiszem a cicákat kikötik a biciklik mellé, mikor elmennek otthonról. Ennek a szerencsétlennek is nekem kellett odatolni a vizét meg a kajáját, mert nem érte el a póráztól.

Ezek nem házikedvencek, hanem egy horgász zsákmánya a folyóparton. Azért lehet, hogy a kisebbekből nem leves, hanem házikedvenc lesz.

No igen, a környezetszennyezés probléma - de nem olyan általános formában, mint nyugaton gondolnánk. Itt például a levegő pocsék volt, de a vízben élt mindenféle, ami ilyen, a hegyekből éppen leereszkedett folyókban szokott. Persze műanyagflakonok itt is gyűlnek, de legalább vegyileg nem mérgezett.

Ez itt pedig egy bicikliszerelő műhely

Na ezek jellemzőek voltak - sok a bicikli, valamint (a túlnyomóan robbanómotoros) kismotor, így minden utcában találsz vagy két bicikliszerelő sufnit. Vagy 2 négyzetméter az egész, a bolt tele van tömve alkatrészekkel, a munkát az utcán végzik. És persze lehet kapni kellékeket: rengeteg lakatot láttam, és hát ez csak egyet jelenthet... hogy errefelé bizony gyakran lába kél a bringának.

A hangsúlyt a háttérben levő épületre szántam... a vaskerítés és a növények szépek

Igen, a városkép erősen vegyes. Chengdu úgy 15-20 milliós, mint Shenzhen, csak éppen brutálisan nagy területen fekszik. Az épületek többnyire csak 4 emelet környékén vannak... így a belváros kb. debrecen méretű, a körülötte levő külső kerületek pedig... hát, végeláthatatlanok. Közlekedni kb. taxival meg busszal lehet - ugyan elkezdtek építeni 2 metróvonalat, de azok csak félig-félig vannak készen. No meg persze az állandó dugókban nagy előnyük van a kismotorosoknak.

Tipikus Chengdu belváros - szerintem elég lehangoló

Na az ilyen helyektől feláll a szőr a hátamon. Budapesten is van ilyen, rendesen.

Bepillantás a kommunizmus maradványaiba - egy lakótelep, ami a templom mellett van, és hát itt sem szeretnék lakni

A rövid betekintés után (ez mind a belvárosban volt!) megérkeztünk a a "Majushri város"-ba: itt van természetesen a Manjushri-nak "szentelt" tipikus kolostortemplom (nagyon hasonló a szokásos palotaudvarházhoz, csak más a szerkezete :-) ), és néhány szuvenírbolt-sor.

A körbekerített "negyed" egyik kapuja

A kolostor első pár udvara van megnyitva a hívek és a látogatók előtt - belépő szokás szerint nincs. A szerzetesek, ha be is jönnek ide, sietve távoznak a rejtettebb, sokkal szegényesebb részekbe.
Tipikus mahájána - mindenki előtt nyitott, rítusokkal és szobrokkal tarkított, de a lényegi bennsőség menekül, elvész.

Ettől függetlenül volt egyfajta nyugalom-érzetem bent - kedvem lett volna letelepedni az egyik csarnok tornácára, és csak szemlélődni. De az "ősi kövek hidege" valahogy hiányzott.

Egy kis hétvégi vallásgyakorlás

Volt a kolostornak kertje is - tavacskával, kőformákkal, tyúkokkal és kacsákkal, amiket szemmel láthatólag nem szoktak itt bántani:

A kert kicsit elhanyagoltabbnak tűnt, mint az előző - de azért annyira nem.

Tó a templomkertben. Elég... "természetes állapotú".

Ezután visszafelé nézelődtünk egy kicsit a templom szuvenírsorán, és betértünk egy teljesen hagyományos kinézetű étterembe. Két fiatal lány ácsorgott kint, meg kellett kérdeznem, hogy ez most egy étterem-e, mert kívülről csak egy belső kert látszott.

Kis tavacska kettős céllal - egyrészt szép, másrészt az előtérben elkülönítve úszkáló halakból illetve teknősökből választhatsz ebédre - kifogják és elkészítik neked.

Innen visszaindultunk a szállodába, mert ránk fért egy kis ejtőzés a sok séta és evés után. A kaja nem volt rossz, de a teljesen átlagosnál nem volt jobb - amin meglepődtünk, mivel ez volt a legjobban kinéző, legdrágább hely mind közül, ahol Szecsuánban jártunk.
Gyalog mentünk a szemerkélő eső ellenére - újabb adagot láthattunk a városból. Aznap valami 25 km-t sétáltunk összesen.

A panda nem csak Kína, hanem Chengdu kabalaállata is

Han-kori (vagy a Han-fejedelemség-beli) lovaskocsi. Most éppen a ló éve van, de lehet hogy már korábban az épület falára került ez a kép

Ez az étterem-udvar nem is volt messze a hotelünktől. Már készültek az operára odasereglők szórakoztatására.

Zuhanyzás és pihi után összeszedtük magunkat, hogy lesétálunk egy nyugati waffle-evőbe. Nem volt végletesen messze ez sem, de azért annyira közel se.

Ennek a folyónak a partján volt a waffle-evő

És hát itt látszik, hogy szemét azért van benne

Kis légyott-teázó a lapusztult házak tőszomszédságában. És mindez csak pár száz méterre a centrumtól

Ez már a waffle-shop - nyugati művészies berendezéssel. A dohányzó oldalon ültünk le, de senki sem dohányzott.

A hely kinézetben teljesen nyugati volt - szerencsére nem próbálták mixelni a kínai kultúrával, abból szörnyűségek szoktak kijönni. Nekem nem jön be ez a "mindenféle ószert összedobálunk, hogy művészkávézó hangulata legyen" stílus, de azért nem tett rossz benyomást. A kaja nekem meglepően jó volt (itt nem volt a cafe mocca fele jég, mint az egyik Starbucks-ban), főleg, hogy nem vagyok ilyenhez szokva. De meg bírnám szokni. :-)
A kiszolgálás nem volt valami gyors, de szerencsére nem a pultnál állva kellett megvárnunk, míg elkészül. Az asztalon a maci jelzi, hogy még várunk valamire, amit még nem hoztak ki.

A berendezés, és a tipikus vendégek

Nem meglepő módon sok nő látogatja a helyet - köztük sok "felső kategóriás" csaj, akit állítólag elég költséges fenntartani. No igen, az ő egyetlen dolguk, hogy jól nézzenek ki - és ezért mindent meg is tesznek. És hát ezek a kezelések, fodrász, kozmetika a világnak nem csak ezen a felén drága.

Evés után visszataxiztunk a hotelbe, és még egyszer kimentünk a "snack street"-re enni, lazulni egyet. Belém kaja már nem fért, de a helyi sör most is jól csúszott.

A helyi dohánybolt. No mutyi, no 18 sign, no central design - mégis vonzza a szemet, itt a világ végén is

A gyerekek is jól elvannak - így vasárnap éjfél körül is

Másnap kora délután indult a gépünk, így csak reggelizésre maradt idő. Valami nyugati kávézót kerestünk - nem akartunk melegételt enni reggelire, ahogy a helyiek.
A Starbucks tuti találatnak hangzott. Alig találtuk meg - a templom/múzeum melletti hagyományos bazársoron volt; még jó, hogy érdekelt a látványosság, mert ha nem nézek be, és látom meg a jelét az egyik ajtón, sose találjuk meg.

Hagyományos utcakép, vendéglőkkel. Kár, hogy nem maradvány, hanem rekonstrukció

Na itt vegyítették a nyugatot és a keletet. Hátul belső udvar, a berendezés szecsuani stílus; a kaja és a hirdetések amerikaiak. De legalább nem nyomták tele a kávémat jéggel (miután kifejezetten jeleztem, hogy kevés jeget kérek...)

Innen aztán taxit fogtunk a repülőtér felé. Mikor ide érkeztünk, nem sokat láttunk a városból, mert éjszaka volt. Most viszont rádöbbentem, micsoda kiba nagy is ez a város... majd egy óráig mentünk kifelé, és még mindig nem akart elfogyni. A reptér is egy külvárosban van.

És még mindig nem akar elfogyni...

A repülőtér kicsit fapados - sőt, még fapadból is alig akad. Ugyanis kb. 20 percig keresgéltünk ülőhelyet a bazi nagy csarnokban, mire találtunk egy sor padot, ahol - szigorúan a bűzlő kuka mellé - le tudtunk telepedni vagy háromnegyed órára.
A gép persze menetrend szerint késett megint vagy egy órát - úgy tűnik, erre ez a szokás.
Hong kong-ban a csomagom kicsekkolása után megtudtam, hogy ha nem csekkolom ki a csomagomat, akkor egy komppal Shenzhen-be érhettem volna fél óra alatt, kényelmesen... így maradt a helyközi busz, a határátkelő, és a taxi. Na nem baj, legközelebb már ezt is tudom.