Sichuan - különszám

Nagyon úgy tűnik, a bolgolást nehezen tudom beilleszteni az életembe.
Ma 11-től 5-ig egyfolytában takarítottam... és az egyetlen igazi siker, hogy a házószobám legalább már megbízhatóan tiszta. De a redvával való harcom részleteiről majd máskor írok.
Most inkább arról számolok be, hogy a múlt héten a főnökömmel, FB2-vel tettünk egy kiruccanást Szecsuánba (amit pinyin-nel Sichuan-nak írnak, de ez lényegtelen).
Őt inkább a híres szecsuáni kaja vonzotta - erről tőle több részletet olvashattok itt:
http://fb2.hu/blogs/fb2.php/chengdu-naplo
Engem talán inkább az hajt, hogy láttam, mennyi brutálisan érdekes, kiemelkedő emléke van Kínának - ezeknek egy részét szeretném legalább élőben is látni, amíg itt élek.
Szecsuán egy brutál nagy tartomány dél-Kínában. Annyira nagy, hogy további megyéi vannak - méretre meg talán Mongóliához tudnám hasonlítani. A főváros Chengdu (Csengtu), hivatalosan 14-15 milliós, akárcsak Shenzhen, bár ez nem tűnt annyira alulbecsültnek, itt kevesebb a bevándorló.

Chengdu modern belvárosa - jellegzetes kandelláberekkel. Másféléket nem is nagyon láttam, a város éjszaka elég sötét tud lenni.

A repülő Hong Kongból ment - mint visszafele, túl későn megtudtam, a HK reptérnek van egy "kihelyezett bejárata" Shenzhen-ben, ahol be lehet csekkolni, és komppal átvisznek a reptérre. Ehh - sokkal kényelmesebb lett volna, mint taxival a határig, ott gyalog átmenni, majd 40 perc busszal HK Central, ahonnan még 40 perc vonattal a reptér. Visszafele persze túl későn kérdeztem rá, hogy hogy is van ez a komp dolog - mivel már felvettem a bőröndömet, nem élhettem ezzel a lehetőséggel, maradt a vonat meg a busz vissza.
A repülő nem volt rossz - ugyan nem lehetett web check-inelni, de kb. ugyanazt a szintet hozták, mint egy EU-n belüli járat. Annyi pici különbséggel, hogy a repülő oda is, vissza is 1 órás késéssel indult. Ehhh.
Érdekesség, hogy elvileg külső chargert nem lehet használni a repülőn, és mindent kikapcsoltattak fel-és leszállás alatt... persze ezt mindenki letojja. Egyébként az út nem sok Chendu-ba, csak kb. 2,5 óra.
Szóval jókora késéssel, 8 helyett úgy 10 körül értünk a Chengdu-i reptérre. Itt FB2 szimkártyát vett, amihez én is csatlakoztam, mert az előzőt hiába tettem vissza, nem érintkezett. Az érdekesség, hogy este 10-kor egy virágárus kislány adta el nekünk ezeket; nagy szakértelemmel vágta méretre a szimkártyánkat, lereszelte a szélét, és felhívta nekünk a megfelelő számokat, hogy a csomagok aktivizálódjanak másnapra. Csak gondoljátok végig, péntek este 10-kor megérkeztek Ferihegyre, és nem működik a telefonotok...
Persze a maszek taxisok itt is letámadtak - az egyik erőszakos volt, megmondtam neki a címet, mier azt mondta, 200. Én azt mondtam, 40 - erre helyesen megmutatta, honnan mennek a "rendes" taxik.
Így éjszaka 80 yuant fizettem a taxiért végül - ugyan biztos nem volt olyan kényelmes, nem kapcsolta be a légkondit, de kellemes idő volt, így ez nem igazán volt hátrány.
Errefele a taxik bogárzöldek, az alapdíj csak 8 yuan, és csak egy részük jár légkondival, a többi tökig lehúzza az ablakot. Viszont egyszer se hallottam, hogy "nem tudom, hol az a cím" - ami itt Shenzhenben mindennapos.
A hotelünk gyanúsan olcsó volt - valami 250 yuan egy éjszaka - de azért nem volt olyan tré, mint amire számítottam. A szoba kb 5* akkora volt, mint az az emélkezetes Kwolun-i; a wifi ugyan alig volt fogható, de ha körbenéztem volna, akkor találtam volna netkábelt az egyik fiókban. Hülye voltam, inkább használtam a mobilnetet.

Nagy, kényelmes, süppedős szőnyeggel. A cigiszag és az égett lyukak a szőnyegben nem látszanak egy képen.

Nem volt tökéletes hotel - nem volt nem-dohányzó szobájuk, és ez a szagról nyilvánvaló is volt. Egyébként... szerintem igyekeztek otthonossá tenni. A szoba maga nem volt ízléstelen - a recepció és a hall már igen.
Úgy nézem, Sichuan olcsó Shenzhenhez képest. Ez látszott a hotelen (itt a hasonló színvonal 600 körül van éjszakánként), a kaján (a legdrágább, legjobb kínai kajáért 6000Ft-nak megfelelő yuant fizettünk ketten...), de némileg még az utazás is olcsóbb volt. Ami ugyanaz, az a Starbucks (igen, az relatíve drága, de legalább többnyire ugyanaz a minőség, mint bárhol...), Meki, illetve a szupermarketek árszínvonala is hasonló.
Érkezés után, 11 körül még elhatároztuk, hogy lövünk valami kaját. Hát volt választék - a kis éttermek, utcai nyársasok, nagyobb éttermek mind nyitva voltak (1:30-kor is...), a gyerekek ugyanúgy játszottak, a felnőttek söröztek, beszélgettek... mintha nem is létezne olyan, hogy idő.
Szecsuán nyugis környék. Ilyenkor éjszaka még inkább az. Némi keresgélés után betértünk egy nagyobb étterembe, amit csak "nyúlfej étteremnek" hívnak. Mint kiderült, igen, azért - a specialitásuk a nyúlfej. Ha már ez az első élményünk, hát rendeltünk is hirtelen egy-egy nyúlfejet, meg egy halom nyársonsült mindenfélét (belsőségek, nyomor, valami virsliszerűség, hús...). A nyúlfejen nem sok minden ehető volt, és elég vadas is volt az íze. A bikaherének kinéző dolgon kívül mindent ehetőnek találtam - minden csípett, de valahogy nem olyan vad módon, picit édes is volt, meg sokféle fűszert használtak hozzá.
Igazából... azt hiszem ennél csak jobbat ettünk itt. (Ehh, most jut eszembe, ma még nem ettem, és fél hét van... talán nem is árt, a 3 nap alatt legalább 2 kilót híztam!)
OK, kajaszünet. :-)
Gáz van. Nincs gáz. Ilyen még nem volt - mivel nem akarok instant nudlit enni, maradok a teánál meg az aprósüteménynél. Fel kellett volna írni a pizzarendelés számát... bár nem vagyok biztos benne, hogy el tudnám magyarázni, hova is hozzák a pizzát. Netes rendelés nincs, hol éltek ti... és persze senki se beszél angolul.

Szóval másnap terv szerint egy Emeishan nevű helyet akartunk meglátogatni - úgy 120 km-re lehet Chengdu-tól; 3000 méteres hegy, a tetején két Buddhista kolostorral; a négy nagy szent hegy egyike. Ezt nem lehet kihagyni, ha már itt járunk...
Amire nem számítottunk, hogy a busz 4 órát vacakolt a hegy lábánál levő városkáig, amit a megtévesztés végett szintén Emei-nek hívnak. Miután egy kisbusszal felvittek a "bázispontig", ahonnan a hegyre menő buszok indultak, megtudtuk, hogy innen még 2 óra fel busszal, 2 le, és 7 körül indul vissza Chengdu-ba az utolsó busz. Mivel délután 2 volt, nem kockáztattuk meg az utat - a busztól még 1 óra gyalog, aztán onnan libegő visz fel a kolostorokhoz... tuti nem fért volna bele. Még egy útlevél se volt nálunk, hogy bejelentkezzünk egy hotelbe, mint ez itt:

Nem tűnik rossznak - az ablak alatt folyik a hegyi patak, hatalmas ablakok, gyönyörű fa épület...

Így maradt a körbenézés, a kajálás, és egy kis séta felfelé.

Kissé lepusztult teázó, ugyanott. Ha jól sejtem, nem működik éppen. A vízben láttunk 30cm-es békát, de elúszott, mire le akartam fényképezni.

A "bázispont" a parkoló mellett. Volt itt harang, egy kis múzeumféle, falba vájt szobrok... kis ízelítő abból, amit fent is találsz

Szóval Emeinek ez a része nem rossz. Innen fel lehet sétálni a hegyre - különféle kolostorok vannak fent, sőt, még egy melegvizes fürdőt is láttunk, mint célpontot. Viszont mind legalább másfélóra sétára volt.

A kis múzeum mellett kialakított buddhista-völgytemplom-másolat szobrai. A bal oldalon egy kicsit oda nem illő, Jézus-szerű alak imádkozik a Megvilágosodotthoz.

A helyi múzeumocska megtekintése után felmentünk hát egy órát sétálni - szép bambuszerdő, nem túl meredek hely... viszont elég nagy tömeg. Meglepő viszont, hogy az egyik kanyarban a büfében pont annyiért kaptunk hideg üdítőt, mint lent a városban.
Sichuan egyébként a pandákról is híres. Az egész országban összesen vagy 600 példány él már csak belőle - és az országon kívül talán semennyi. Chengdu környékén működik egy pandatenyésztő, illetve egy rezervátumot is láttam vagy 2 óra buszozásra egy nemzeti parkban. Élőben viszont esélytelen pandát látni. :(

"Az Út és a Tanok a Természetben rejlenek" - akár ez is lehetne a kapu feliratának a fordítása, ami a hegyre vezető utat jelöli

 A séta után kicsit tanácstalanok voltunk, hogy jutunk vissza a város szélére, ahonnan a kisbusz hozott ide bennünket. Mint némi kérdezősködés után kiderült (egy kétéves kezdte, aki megkérdezte tőlem, hogy angol vagy amerikai vagyok-e...), a tourist centerből indulnak vissza a buszok Chengdu-ba. Hogy ami idefele hozott, miért tett le a városhatárnál, az azt hiszem rejtély marad.

Chengdu-ban némi iPhone-os keresgélés után rátaláltunk az itteni legjobb étteremre, ahol jártunk. Egy darabig hezitáltunk is, mert a jelek szerint egy jellegtelen bejáraton a másodikra kellett felmenni - sehol egy lélek, és semmi sem jelezte, hogy ott étterem van.
Nagyon meglepődtem, mikor tényleg oda jutottunk, és még csak nem is a konyhán keresztül. Éppen zártak volna, rajtunk kívül nem is volt vendég - de szó nélkül kiszolgáltak, és nem is akár hogyan.
Az itteni ételek közül ez volt a legkevésbé csípős - mégis minden csípett kicsit... és hát nagyon finom volt, ízlésesen tálalva, jó körülmények között.