Lakásbérlés - különszám :-)

Ma délelőttre terveztem, hogy végre összefoglalom az elmúlt egy hónapot, amit már itt Kínában töltöttem többnyire.
Ez sem jött össze - a kínai kollégám, Simon felhívott 11 körül, hogy ráér fél háromig segíteni nekem lakást nézni.
Képeket majd később mellékelek - most nem volt időm-kedvem fényképezni.
Most a cég közvetlen közelében álltunk neki keresni - most én határoztam meg az irányt, és logikusnak tűnt, mert a cég közelsége egy olyan előny, amiért pénzben nem kell fizetni, mégis brutálisan fontos. Talán nem kell ecsetelnem annak az előnyeit, hogy naponta 1 órával többet tölthetek el azzal, amivel szeretnék, és nem kell a közlekedéssel szenvednem.
Előzőleg a bjelorusz-ukrán lányok már hívtak lakást nézni - akkor a céges HR-ből jött velünk egy pár, épp ők is ott kerestek lakást.
Az a tapasztalat lehangoló volt. Nem mondom, hogy láttuk a legalját - mindenesetre a kosz, sötétség, ósdi berendezés, redvás konyha és fürdőszoba minden egyes lakásban, amit megmutattak, elég lehangoló volt. Én 5 vagy 6 lakást láttam - a lányok már előző nap elkezdték, ők 10+ -nál járnak, és hát mind ilyen volt. Ártól függetlenül ez volt a helyzet - mondjuk a 3000-es kategóriának komolyabb hiányosságai voltak (pl. hiányzott egy fal, mert a folyosó egy részét is belekerítették a lakásba...), de a 6500-as sem volt sokkal különb - ott a konyha volt egy teljesen tervezetlen, makeshift, redvás-koszos kis fülke, ahova benézni se volt kedvem.

Ehhez képest ma némileg meglepődtem - az első lakás elrendezésben, kialakításban nem volt rossz, csak ráfért volna egy felújítás, gépészeti csere, meg sok-sok dekoráció.
Ugyanabban a házban 10 emelettel feljebb mutattak egy másikat, ami már elsőre szimpatikus volt - frissen felújítva, ízléses (ha nem is drága) berendezéssel. 2 hálószoba, úgy 50-60 négyzetméter lehet.
Persze ez sem hibátlan - 6500 yuan (250 ezer HUF) havonta.
Ez itt a felső-közép kategória: statisztikai adatokból az derül ki, hogy 3-4000 az átlag lakbér: de ugye a statisztika azt nem mondja meg, hogy ezek többnyire az átlagos blue worker igényeit is elégítik ki.
A legelitebb, amiről hallottam, az 12000 yuan havonta: azért ilyet keresni kell. Mindenesetre a 6-8000  nem szokatlan egy, a nyugati igényeket is kielégítő lakásért... ami nem kevés.
Sokan akarnak ShenZhen-be költözni dolgozni - ezért drágák a lakások. Sokan fektetnek lakásba még most is.
Szóval találtam egy szimpatikus lakást - azért megnéztük a harmadikat is, amit hirtelen össze tudtak rántani nekünk (volt még vagy 3, amihez el kellett volna intézni, hogy beengedjenek, mi pedig csak úgy odaállítottunk vasárnap délben az agency-hez).
A harmadik sem volt rossz - nagyon jó kilátás, frissen felújítva - de a bútorzat és az elrendezés nem volt szimpatikus, és hát a felújítás se mindenütt volt tökéletes. És ez többe is került volna, kb. 1 ezressel.
Innen eléggé világos volt, hogy ki akarom venni a másodikat - de még sok részletet el kellett intézni.
Először is, a szerződés aláírásakor a teljes összeget kiszokás fizetni - ez pedig 1 hónap előre, 2 hónap biztonsági letét, és fél hónap az agency-nek. Ennyi pénzt nem hoztam magammal, ezért le kellett zsírozni, hogy az első havi lakbért elfogadják foglalónak. Aztán alkudni is szerettem volna, csak mert szokás (és hát gyanús, hogy benne van az árban).
Felhívtuk hát a tulajdonosnőt (Sunny-nak hívják). Az árból csak akkor engedett volna, ha aláírok 2 évet, amit nem akartam, viszont belement, hogy most csak foglalót adok.
Aztán felmerült a kérdés, hogy mikor írjuk alá a papírokat - és mivel ő dolgozik, csak a hétvégék jók neki igazán, és hát egy hét alatt simán elviheti más a lakást - az volt kézenfekvő, hogy ma elintézzük az egészet.
Itt elgondolkoztam egy kicsit - a lakás nem tökéletes, de jó... nincsenek-e vajon olyan hibái, amik csak tüzetesebb átnézésnél kerülnek elő. Zavaró lehet, hogy szemben házat építenek - de úgy tűnt, jók az ablakok, nem jön be a zaj. (Vasárnap délután is gőzerővel építkeznek - nem lennék építőmunkás egy ilyen építkezésen!) Simon megnyugtatott, hogy ha valami nem működik, a tulajnak akkor is meg kell javíttatnia, ha ez később derül ki. Elmondta, hogy ő is legalább 20 lakást megnézett, és ez jónak tűnik ár-érték arányban.
Szóval vettem egy nagy levegőt, taxiba ültem, és visszajöttem a pénzért a régi lakásba - mert ugye a pénzem KP-ban ült egy széfben. Rá kellene szoknom újra a bankolásra Magyarország után, hiszen itt nincs díja a pénzfelvételnek, átutalásnak...
A taxiban jól elbeszélgettem a taxisofőrrel - ennyihez elég volt a kínai-tudásom, a lakásbérléshez messze kevés. Érdekes volt látni, hogy mennyire nyíltan beszélnek a pénzügyeikről - nem volt tabutéma, hogy mennyit keresünk itt, vagy én Magyarországon.
40 perc múlva már a lakásban voltunk a tulajjal együtt - Sunny egy jókedélyű, 62 éves nagymama, aki azért vette ezt a lakást, hogy az unokája ide járhasson a nemzetközi óvodába. Pont azok a hülye szabályok, amiket éppen most építenek vissza Magyarországon...
Sunny teljesen közvetlen, dinamikus, kedves ember - egy kellemetlen dolgot találtam benne, mégpedig hogy brutális szájszaga van. Ezt viszont nem nagyon fogom tapasztalni - ugyanis minden kulcsot át kellett adnia, nincs is joga bejönni a lakásba. Kaptam két számlaszámot - az egyikre a lakbért kell utalnom minden hónap 7-ikéig, a másikról vonják a rezsiköltségeket, azt fel kell töltenem, mikor éppen szükséges. És ennyi. Az egész szerződéskötés, egyeztetés olyan légkörben zajlott, mintha csak teázni ültünk volna össze. Na jó, az ügynökség emberei némileg státusban alánk tartoztak, ők csak "kiszolgáló személyzet" - de ez csak apróságokból látszott.
Aláírtunk egy 2 oldalas szerződést, meg egy oldal leltárt. Odaadtam az előleget, kaptam róla bizonylatot. A szerződés-példányomat majd akkor kapom meg, ha átutaltam a maradék letétet, és ügynöki díjat... de ennyi az összes biztosíték, amit kértek. Még egy útlevelem sem volt, a tabletemen mutattam meg a fényképet, amit az útlevelem belsejéről csináltam... az eredeti éppen a rendőrségen van, mert bele fogják tenni a tartózkodási engedélyemet.

És ennyi. 5 óráig tartott tokkal vonóval. Simon 3 körül elment - gondjai vannak a hálózattal az új lakásában, és szerelőt várt éppen. Mindenesetre sokat köszönhetek neki - a bankszámlámat is ő segített megnyitni, az is egy külön műsor.

Most van egy hetem átköltözni - 15-éig bérli a cég ezt a lakást. Lesz vele kihívás bőven - főleg a konyhát kell felszerelni, kitakarítani... kezdetnek nem ártana egy porszívó, tányérok, evőeszközök...

És megint Shen Zhen

Szóval, ott hagytam abba legutóbb,  hogy megérkeztünk ShenZhen-be. Most egy "service apartman"-ban kaptunk szállást - teljesen jó minőségű kis lakásokat kaptunk, ahol naponta cserélik a törölközőket, kiviszik a szemetet, és hetente háromszor takarítanak.

Az érkezésünk után meghívtak vacsorázni. Jó ötlet volt, este 8 után a sötétben problémás lett volna keresgélni

Van konditerem, meg kitudja még mi a "parkon" belül, portaszolgálat, recepció, internet (ami néha napokig igen gyenge, máskor igen jó... azt hiszem a ChinaNet-et kerülni fogom a jövőben).

Jól néz ki, és szépen rendben van tartva az épületegyüttes. Úgy nézem, azért nem ez az általános a környéken - a pára gyorsan tönkreteszi az épületeket, ha nem gondozzák

No igen, mindez egy rendes lakás árának kb. duplájáért. Ráadásul itt nem ismerik a "do not disturb" fogalmát - reggel jönnek takarítani, vagy csak törölközőt cserélni, és addig verik az ajtót, amíg ki nem nyitod. Mert ugye az az első, hogy ők elvégezzék a feladatukat.
Szóval valami ilyesmit el tudnék képzelni hosszabb távra, de a service nélkül, fele ennyiért... és talán közelebb az irodához.

Figyelsz, Orbán Viktor? Na EZ sportcsarnok!

Lakást keresni állítólag kicsit türelemjáték errefelé - ugyanis az agency előbb azokat a lakásokat zúdítja rád, amiket már jó ideje nem sikerült kiadni - vagy mert túl drágák, vagy mert valami nem stimmel velük. Inkább azoknak adnak jobb ajánlatokat, akik már visszautasítottak vagy 20-at. Viszont ha jót találtál, azt ki kell venni, mert 1-2 nap alatt elviheti más.
A bérlés nem olcsó. Az alap bérleti díj 3-4000 yuan (120-160 ezer HUF); egy igazán jó lakásért többet is elkérnek. Ebben a kommunális díjak már benne vannak, rájön még a rezsi, ami nem túl magas, főleg ezekhez a díjakhoz képest. Ez nem egy nagy valami, de a lakást tipikusan minimum egy évre kell bérelned: kéthavi lakbér a letét, ezt bukod, ha hamarabb elmész. Emellett a lakásközvetítő is elkér fél havi díjat, persze csak siker esetén, nem magyar módra. Ez ugye egyben úgy 15000 yuan (kb. 600,000 HUF), ami nem vicces, ha nem kaptál még itt fizetést, nincs bankszámlád itt, így automatából kell kifejned 2500-asával, fizetve az extra díjakat és brutális átváltási árfolyamot.
Szóval ezt nem akarom elsietni - érthetően a cég szeretné ezt az apartmant minél rövidebb ideig fizetni (mert nem olcsó...), és én is szeretnék valami véglegesebb helyre költözni, de elsietni több okból sem éri meg.
Az utazás kicsit problémás innen. A metróig probléma eljutni, onnan már nagyon gyors. A metró gyalog úgy15 perc, ami nem sok, amikor nincs ilyen fülledt meleg. De ha nem akarok már átizzadtan érkezni, akkor valami mást kell találni odáig.

Az elektromos busz itt kőkemény valóság. Utaztam rajta: ugyanaz, csak a motorhang nélkül. Légkondi van, para nincs. Van belőle hibrid változat is.

Márpedig egyetlen busz megy innen,ami a metróig visz, a m418: ez viszont ritkán jár, úgy 15 percenként. Követési idő nincs kiírva sehova, csak hogy 7-től este 8-ig jár. A buszok többsége ezt követi, a metró talán 11-ig jár. Ezen kívül van még a b605-ös, ami nem metróig, csak annak a közelébe visz, és hát esténként elég zsúfolt. Szintén csak este 8-ig jár, utána hoppon maradtál - jártam így egy szombat este.
Ezekmellett a taxi is közlekedési eszköz errefelé. Az úgy 20 yuanért (800 HUF) hoz haza a cégtől - csak éppen elég problémás néha megfogni. Mintha nem igazán lennének motiválva a fuvarosok a munkára - sejtésem szerint az államilag túlszabályozott árak miatt. Csalnak is rendesen - a fuvar végén lecsapják az órát, és mondanak egy számot. Azért veszekedni nem kellett még emiatt, annyira nem pofátlanok -  de egy ötössel simán leszednek. Jah, és többnyire igen bénák - cím alapján nem találnak meg semmit, térképet nem tudnak olvasni, navigációs eszközt nem ismernek (hiába ott az okostelefonjuk...). Többször nekem kellett navigálni helyettük.
Van "nem hivatalos" taxi is - jobb állapotú magánautók, amik megállnak, ha látják, hogy taxit akarsz fogni. A "normál" kb. duplájáért dolgoznak, és előre meg kell velük alkudni, pont mint Minszkben. Na így buknak ki a hülye szabályok.
Van ennek a szolgáltatásnak egy motoros változata is - robogó vagy elektromos robogó, hátsó üléssel, kifeszített esernyővel. Állítólag nem drága, de nem mertem kipróbálni - a biciklisek őrültek errefelé, ez pedig biciklinek számít...

A helyi "bubik". Sok állomás van, de nem használják tömegesen

 Van bicikli bérlési lehetőség is - na ez lenne a leggyorsabb nekem, azt hiszem, itt egy állomás az apartman mellett. Brutál olcsó, főleg, ha a magyar megoldással hasonlítod össze - 1 yuan (40 forint) fél óra, havi bérlet 25  yuan (1k HUF), amiért naponta 2 órát kerekezhetsz. Az egyetlen bibi, hogy csak kártyával megy, azt meg csak tartózkodási engedéllyel, a város egyetlenegy pontján lehet beszerezni. És sajnos nyáron amúgy sem a legjobb, biciklin pont úgy leizzadnék, mint gyalog, csak gyorsabb.
A tömegközlekedés általában is olcsó, és nem túl zsúfolt. A buszok mind picik, de a forgalmasabbak gyakran járnak. Az állatkert pl. 25 km-re volt, oda 5 yuanért vitt el a busz (200 HUF), és alig lézengtek rajta az utasok.
Idefelé kiesett a hátizsákomból a névjegytartó táskám - benne az összes kártyámmal, igazolványommal. Szerencsére meglett - a shuttle-ban esett ki, és megtalálták a mosóban. Az egyik nap elmentünk érte - na az a kerület némileg lepukkantabb képet festett, mint a tengerpart.

Parkoló a világ közepén - itt volt az autómosó is

A hétvégén a városban csatangoltam, meglátogattam egy olyan helyet, ahol mindenféle elektronikus kütyüket lehet kapni. Nem egészen azt találtam, amit vártam - de erről majd legközelebb írok.

Hong Kong - 2

2 hét után kifejezetten dedikálnom kellett időt, hogy megírjam ezt a postot – még mindig elég nehézkesen tudok bármit elintézni, pedig már sokkal jobb, mint a múlt héten.

(Edit: aztán újabb egy hét után került ez csak fel ide: az apartmanban a net egyszerűen nem engedett hozzáférni ehhez a site-hoz.)

Kicsit sokkolt a dolog, hogy amit most otthon hagyok, az otthon is marad – jó ötlet volt a szervezőktől foglalni egy extra bőröndnek helyet a repülőkön. Kicsit kevés időt is hagytam magamnak a pakolásra – 3-4 óra kevésnek bizonyult mindent rendesen elpakolni, lecsekkolni. EPP-vel jót beszélgettünk aznap… végülis megérte, még ha kapkodtam is a pakolással utána.

Ezen az úton profi taxis vitt – nem tévedtünk el, időben ott voltunk (kb. 40 perccel a beszállás előtt…). Persze ott jutott eszembe, hogy az egyik csomag az előszobaszekrényben maradt… ha visszamegyek érte, pont integethettem volna a repülőnek, úgyhogy ott maradt. Némileg kalandosan, de csak eljut hozzám.

Helsinkin keresztül mentem – a Finn air kb. pont olyan jó, mint a Lufthansa, maximum a stewardessek korára lehet panaszom. Helsinkiig business class-on kaptam helyet – valószínűleg nem volt más; az utamat elég low-costra tervezték valahol Bjelaruszban, ez az upgrade kb. annyiba kerülhetett, mint a következő heti szállásom összesen. Mindenesetre megértem, miért kerül még egyszer annyiba a business class – kényelmesen tudtam használni a notebookomat (bár a wireless egeret kikapcsoltatták, WTF… de legalább maximálisan udvariasak voltak), és a kaja, amit felszolgáltak abszolút élvezhető volt – étteremben is ritkán kapok ilyen jót. Még akkor is, ha gulash-nak hívták, és több köze volt a lazannyához. 

A második fele már nem volt ilyen vidám – de az a 9 órás út sosem az, azt hiszem. Rosszul választottam helyet – amit úgy néztem, hogy egyedülálló szék, az a valóságban a központi 3-as ülés egyik széle volt, pont a WC mellett. Ehh, jobban jártam volna egy ablak melletti hellyel, amit szeretek.

Hong Kong megint meglepett, mennyire kultúr környezet. A WC, amit a 13 óra út után meglátogattam a reptéren, alapterületre vetekedett a hotelszobával, amit később kaptam. Nagyon igaz, hogy a WC kinézete sokat elárul a helyről… ezt majd később még emlegetni fogom.

WC a reptéren - az előtérben külön alkalmazott mutatta meg, hol találom a kéztörlőket

Három csomaggal nem akartam vonatozni, így kerestem egy taxit. Nagy sor nem volt, azzal szemben, amivel ijesztgettek, ellenben a taxi doszt elég messze van. Itt rájöttem, hogy HK-ban háromféle festésű taxi van, nem csak a piros: ezek terület szerint járnak más-más helyen. Én csak a centralban voltam eddig, ezért csak pirosat láttam. Viszont márkára mind ugyanaz a Toyota modell.

Piros, zöld, kék taxik

Szóval innen át Kwolun-ba, mert a relokációs kontingens ott foglalt nekünk helyet, egy Prince Edward nevű szállodában. Volt egy sejtésem, hogy nem a legjobb hely, de még így is elég lehangoló volt az élmény.

Alapvetően nem lett volna nagy gond a hellyel, ha nem lett volna minden filippínókra méretezve. (Igen, már kezdem érteni, hogy hogy tudnak élni azokban a 4 négyzetméteres cselédszobákban…) A recepció udvarias, bár a csomagokat nem is próbáltak segíteni feljuttatni. A hotel tiszta volt, csak ne lett volna az az átható fertőtlenítőszag mindenütt. Na jah, igazán nem szellőzött az egész egyáltalán. A szobát rendesen takarították, talán egyszer maradt ez el. Volt laundry service, kaját is lehetett volna rendelni, a szokásos brutális árakon.

Igen, ez az egész szoba. Szépnek nem szép, de rendezett.

De persze megenni nem lett volna hol – az asztalon a notebookom is csak problémásan fért volna el, és hát alapból tele volt zsúfolva mindenfélével. No meg nem tudtam volna elé ülni, mert csak az egyik térdem fért volna alá, az is csak keresztben. Volt wifi is – agyonosztott, este 6 és hajnal 3 között használhatatlanul lassú.

Lehet, hogy a képen nem látszik, de a szoba nem volt nagyobb 2X2 méternél – az ágy nem fért volna el benne kétszer. De az legalább elég hosszú volt, a lábam nem érte a falat. A zuhanyzó+WC+mosdó úgy 1 négyzetméteren osztozott – a WC-re nem bírtam ráülni a faltól, zuhanyzás közben rám tapadt a függöny, borotválkozni úgy tudtam, hogy fél lábbal a szobában álltam. Nem fehér embernek való vidék.

A cuccaim alig fértek be – kipakolni eszembe se jutott, semmilyen tároló, szekrény, vagy hasonló nem volt a szobában. Még a széfet is tárhelyként használtam.

Aludni jó volt a hely – nem kényelmes, de elment. De semmi másra, pedig én azt terveztem, dolgozom, faragva abból az egy havi lemaradásból, amit nem töltöttem itt. Hát tévedtem – ágyban fekve nem lehet gépelni; rendesen felöltözni, hogy bemenjek itteni irodába, komoly kihívás, arról nem is szólva, hogy egy 40 perc volt beérni, ami alatt ronggyá izzadtam a ruháimat. Maradtam inkább az alvásnál, és a rövid látogatásoknál a városban.

Nem véletlenül volt az a vastag függöny az ablakon

Közben megismerkedtem az ukrán-bjelarusz kollegákkal, akikkel együtt szenvedjük végig a relokációs procedúrát – kiderült, hogy semmit nem tudnak arról, hogy miért vannak itt, mit fognak csinálni, melyik projekten… innen gyanús volt, hogy a nem-kommunikáció áldozatai vagyunk, ami úgy tűnik Bjelaruszban általános. Elhangzott ilyen is később: „Nem kell tudnod, miért, csak azt kell csinálnod, amit mondok”. Na jah, én pont az ellenkezőjét jöttem ide tanítani ennek a szemléletnek… ugyanis erősen erodálja a bizalmat, és a motivációt az ilyen sereg-management. No igen, a katona teljesíti a parancsot – de csak pont azt, pont úgy, ahogy mondják neki. Ne várj tőle semmiféle innovációt, ötleteket. Ez nem túl effektív, főleg, ha nem 8 általánost végzett katonákról van szó, hanem mérnökökről.

Volt egy kevés hivatalos ügyintézés, amit el kellett intéznünk – a HK-i „személyi igazolvány” kellett a további vízumunkhoz. A hivatalban már jártam – most is hasonlóan kedvesek voltak, és egy-másfél óra alatt el is intéztük. Kaptunk egy darab papírt, ami érvényes, amíg legyártják az igazolványokat, és ennyi.

A bevándorlási hivatal belseje. Meglepően ügyfélközpontú, emberi hely.

Jártunk a Shirokuma karee (curry)-ben: a kaja nem volt kiemelkedő, de rossz sem.

Kwolunban is bóklásztam, főleg kaját keresve – továbbra sem kihívás, bár ebben a negyedben már esélyes, hogy nem beszélnek angolul. De azért kézzel-lábbal magyarázva ellehet boldogulni. Megint ellátogattam a kütyüplázába – azt hiszem nem vettem semmit, csak felmértem, hogy milyen LCD monitorok vannak, kb. mennyiért. Vannak jó cuccok, de addig nem akarok semmit venni, amíg nincs állandó szállásom. Nehézkes szállítani a dolgokat.

4-6-ma (shi-roku-ma) curry :-)

Végigmentem az itteni boltsoron – meglepő dolgokat tapasztaltam. A boltok erősen specializáltak – ruhaanyag bolt, gomb bolt, tűző bolt, zsinór bolt, és így tovább. Ráadásul az ugyanolyan boltok egy helyre csoportosulnak – pl. volt itt egy kis utcarész, ahol csak játékboltok voltak. De ruhaanyag boltból is volt itt vagy 20, egymás mellett, vagy közelében.

Egy a sok ruhaanyagbolt közül. Mind légkondicionált, hiába csak egy teljesen nyitott "garázs" az egész - az áram nem lehet drága errefelé

Nem volt mindenütt jó a kaja – ettem valamiféle tengeri gombócot, ami nem igazán ízlett, kaptam hozzá tejes teát valami takonygömbökkel az alján, hát az se jött be.

Ehh... ez nem volt az igazi.

Az egyik este elmentünk egy tengeri herkentyűs étterembe – itt kiválasztod az akváriumból, mit akarsz enni, feldarabolják neked, kapsz egy üstöt alaplével, és megfőzheted magadnak.

Nem volt rossz, de igazán jó se – ellenben nagyon drága, pedig olcsó halat választottunk. Fejenként kb. 300HKD-be került a vacsi (kb 9000 HUF), csak a hal, egy átlagos helyen 30-40-ért jó kaját kapsz itallal. A WC a hátsó udvarban volt, és hát… csak messziről mertem megcélozni a lyukat, megközelíteni nem lett volna gusztusom.

Igen, ez mind a brutál drága kaja. Még teát se kaptunk hozzá, a buborékos ásványvizet sem értették. A hátsó helységről inkább nem készítettem fotót

Szóval itt is vannak turistalehúzó helyek – jellemző pl. hogy a hely nagy, de alig kihasznált, mert a helyiek nem esznek itt. Oh well… már ezt is tudjuk. Az se jó, ha tömve van a hely – de akkor se menj be, ha majdnem üres, mert nem véletlenül kerülik el.

Meglátogattunk egy buddhista templomot is – a tízezer Buddha templomát. Ne kérdezd meg, milyen tradíció: tuti nem Chan, hanem valami más maháyána. A szobrok kicsit a Tibetiekre emlékeztettek, több Tibetben népszerű „szent” szobrát is láttam a legnagyobbak között.

Ezt a főtemplom mellett találtam - kicsit furcsa a téma egy buddhista kolostorban

De mielőtt bementünk, kicsit eltévedtünk: a templom mellett van egy… temető-kegyhely-templom is. Rengeteg urna, szekciókba-szárnyakba elosztva. Ünnepekkor kivonul ide a család, hogy meglátogassa az ősöket. Alapvetően Buddhista hely ez is – eszembe jutott a japán szerzetesek panasza, hogy mostanság jóformán csak akkor találkoznak az emberekkel, amikor azok meghalnak.

Ez a "temető" bejáratánál volt

Itt szétnéztünk, aztán némi tévelygés után megtaláltuk a tízezer Buddha templomának a bejáratát is.

A templom alapvető üzenete tetszett – a „tízezer” azt jelenti, hogy „végtelen”, vagyis neked is jó esélyed van rá, hogy ott ülsz közöttük. Vannak is köztük rengeteg féle emberek – halász, tudós pap, egyszerű szerzetes, részeges, haragos, néhány nem-ember lény is. Nők is voltak, de az ő fejük felé tettek egy meditáló férfit kicsiben, jelezve, hogy majd egy következő életükben válnak Buddhává, aként a férfiként, aki a fejük fölött van. Van egy olyan érzésem, hogy Sákyamunit kicsit félreértették a szerzetesek… vagy én maradtam le valamiről.

Tipikus szobor a felfelé vezető lépcső mellett. Volt belőlük bőven.

Aztán a tetőn ott ültek a csúcs-szerzetesek – Sákyamuni persze egy fedett helyen, szerintem kicsit eldugva, de ott voltak a fő Boddhiszattvák, szentek, tanítványok, Amithába, Avalokiteshvara, and so on, and so forth. A templomalapító volt még egy szimpatikus figura, az ő szobája egy vízesés mellett, azt hiszem Avalokitesvara hófehér szobárnak szomszédságában van.

Az alapító  szobra

 

Ha jól sejtem ez Avalokitesvara, helyi néven Kuan-yin szobra. De ne kövezzetek meg, ha tévedek. :-)

Aztán végre elérkezett a péntek délután, végre minibuszra szállhattunk, és átjöhettünk Shen Zhen-be. Vicces, a sofőrjeink elsőre nem találták meg a Prince Edward-ot. Eligazítást is kaptunk előtte, rendeztük a félreértéseket – ezzel kellett volna kezdeni hétfőn, de persze jobb később, mint soha.

A határon is volt egy kis fennakadás, így elég későn értünk a szállásunkra. Ez merőben más élmény, azt hiszem, inkább majd legközelebb írok róla.

Kina - 8

Múlt hét végétől megint a szárazföldön vagyok; a hét végén több időm volt szétnézni.
Az időjárás mostanában nem éppen kedvező: felhős az ég, néha esik kicsit az eső. Szombaton este ez még rosszabbra fordult: akkor már dörgött, villámlott, és nagy cseppekben zuhogott, még hajnal 1-kor is.
Vasárnap nap közben csak néha esett egy kicsit, de késő délután megint leszakadt az ég.
Hong Kong-ban egyes helyeken diónál nagyobb szemű jégeső is volt - egy pláza ablakait betörte, ott is állt a víz, meg néhol a metróban is. Nem igazán figyeltek oda a járdák kialakításánál, hogy az esővíz jó fele follyon, így kézi erővel, meg mindenféle homokzsákokkal kellett megküzdeniük a vízzel.
Szombaton egy "Window of the World" nevű helyre akartam bemenni - de az eső, és a 160 yüen-es belépő elbizonytalanított. Inkább bementem szétnézni abba a plázába, ami az ottani metrómegálló alatt van.

Window of the world - kívülről

A pláza - belülről

Eleinte még reménykedtem, hogy találok itt érdekes dolgokat. Kétszer is végignéztem, de nekem a legérdekesebb egy játékbolt és a legalsó szinten található szupermarket volt.

A játékbolt - nem túl nagy, sehol sem láttam még nagyot

Jégpálya a legalsó szinten. Na ez jégpálya, és nem is félnek használni.

Igen, a mozi is eléggé élménynek tűnt. Érdekes módon délután kettőkor is elég sokan voltak körülötte, és nem csak gyerekesek. Gondolkoztam, hogy beülök valaminek a második részére, ami ismerős volt - de nem boldogultam jól azzal, hogy mit mikor adnak. A jegyárak kb. magyar plázaszinten járnak, nem mondhatók drágának.

Régi jó ismerős a bejáratnál

Nem látszik jól, de ez itt minden rajzfilmfigura kiállítva. Talán a totrót ki bírjátok venni.

No igen, a figurákat itt sem lehet megvenni. Úgy tűnik, manapság a Hello Kitty és a macik a menők. Állatfigurát alig-alig látni, és annak jó része is baba, nem plüss. Amit a négy tigris piacon bármikor megvehetsz olcsón, az itt nem létezik. Ez a kína nem az a kína.
A pláza egyébként tele van férfi- és női ruhákkal, de nem akármilyenekkel: ugyan az árak sehol sincsenek kiírva (na jó, kivétel, ha leértékelés van), de tuti a havi fizetésem ott hagynám, ha bemennék egybe.
Ugyanez karórákkal, és női ékszerekkel. Brutális szépek, de brutál drágák lehetnek. Nem is mertem bemenni alkudni, csak egyszer. Pedig azok a kockás ingek... pont ugyanúgy telitalálat nálam, mint az itteni lányok parfümjei.
Mivel már túl vagyok a hatodik plázán, elmondhatom: mind ilyen. A minőség az egekben, de az árszínvonal sem alacsony. A kaja még egészen OK: mondjuk hasonló minőséget kb. ennyiért kapok Budapesten is. A különbség, hogy itt tuti kapok... pl. érett paradicsomot.

Paradicsom. Mind érett, színtől és formától függetlenül

Eper is volt. Valószínűsíthetően ez nem penészedik meg fél nap alatt, mint amit magyarországon kapunk:

Eper és hasonlók. Megvizsgáltam közelebbről, nem penészedik

Itt nem mertem bemenni a japán kajáldába, a KFC-be meg nem akartam (a meki meg a KFC itt a legalja szemét kaja...), de megbántam: következő szombaton már tömegek voltak a most üres rámenezőben. Na nem baj, majd legközelebb.
Visszamentem a hotelhez, és ott találtam egy kis szecsuáni kajáldát. Kicsit meglepett, amit kaptam:

Szecsuáni "fehér hús"

Hideg, vékonyra vágott, szalonnás hús, erős fokhagymás - paprikás pácban. Pedig nem erőset kértem. Egyszerűen nem bírtam megenni, ekkora adag húsra nem sok magyar van felkészülve. Pedig nem volt drága - a kaja 30 yüan volt, úgy 1200 forint.
Szecsuán szép természeti környezet - de eléggé vad környék lehet.

A hotelben minden nap takarítanak és rendet csinálnak - ma így rendezték el a plüssállataimat

Másnap kevésbé esett, megcéloztam a másik nagy túristalátványosságot, az OCT-t ("Splendid China", mondjuk "Csodálatos Kíná"-nak kellene fordítani).
Na ez tényleg egy csodálatos hely - és ez igazából csak egy kis összefoglaló Kínáról.
Az egyik felében a kínai ötvenvalahány nemzetiség tipikus épületeiből vannak egy az egyben kiállítva. Odafele persze szuvenírboltokon át vezet az út - no meg kajáldákon. Hangolatos hely, csak ne akarnának minden boltnál mindenáron rámsózni valamit, persze jó drágán.

Bejárat...

Odabent lehet mindenféle kisebb és nagyobb járművet bérelni, nem is túl drágán. A probléma csak az, hogy nem lehet velük feljutni a lépcsőkön, így nem lehet rajtuk bejárni mindent.

Szép kis műtárgy két szuvenírbolt között

Ez a torony belülről meglepő módon el volt hanyagolva

Csónakkikötő a kanális végén

Itt annyi képet csináltam, mint eddig összesen - csatoltam is talán mindet a bloghoz. Csak klikkelj rá egyre, és lapozgatással megnézheted az összeset.

Muzulmán (?) templom

Én nem tudtam volna ötven nemzetiséget összeszámolni, de vagy ötöt biztos. Volt tibeti templom-remake (az imamalmok nem forogtak rendesen... öreg hiba... de legalább a forgatási irány rájuk volt rajzolva), mongol sátrak lovakkal (egy kör 30 yüan... na tudjátok mikor...), íjászattal, de másra nem nagyon emlékszem.
Aztán egy szép parkon keresztül betévedtem a "lényegi" részére a kiállításnak.

Igen, az ott a Potala erősen kicsinyített mása

Ezek a miniatűr(?) épületek teljesen ámulatba ejtettek. Brutálisan részletesek, még a templomok falán a vakolat mállása, a nagy falon egy-egy falszakasz beszakadása is látszik. A növényzetet is igyekeztek úgy alakítani, hogy elősegítse az illúziót, hogy ez egy igazi táj, csak  mi vagyunk óriások.

Ókori várkastély - Japánban is hasonlókat emeltek

Ezt nem lehet elmondani... ezt látni kell. Ha nem volt legalább 100 ilyen miniatűr épületegyüttes - mini emberekkel, állatokkal - akkor egy sem. Voltak köztük miniatűr tájképek is - mintha valaki a Duna-kanyart építené meg, kb. ember magasságú hegyekkel.

Pagoda a sziklák alatt

Ezeket látva elhatároztam, hogy ennek legalább egy részét élőben is megnézem.
Kínában rengeteg csodálatos hely van... iszonyú gazdagnak kellene lennem, hogy mindet láthassam.

Potala szemből, fesztiválozó tibetiekkel. Az egész kb. 3 méter magas.

Ez se semmi - nagyítsatok bele a képbe!

Az egyik sziklába faragott Buddhista templom-csoport

Jah, a kétnyelvű felirat mellett a lyukas kő egy hangszóró: folyamatosan mesélte két nyelven az adott dolog történetét

A ma létező legnagyobb Buddha-szobor 1:8 kicsinyített mása

 Azért a Nyugati Utazás leírásában Xuanzang ír 50 méteres fekvő Buddháról is... de vagy nem volt jó a szemmértéke, vagy 1400 év alatt eltűntek az ilyen nagyobb szobrok.
 

Ez azt hiszem a Sárga-folyó egy híres "áttörése". Persze kicsiben.

A Pagoda-erdő kicsinyített mása

 A sztúpa, pagoda, mind Buddha sírhelyének a mása. Olyasmi, mint a kun-halmok. Legyen bárhány emeletes, vagy egy sziklából kifaragott, az épület mindig Buddha sírhelyének a többé-kevésbé absztrakt makettje. Hát, kinek a kereszt, kinek a sírbolt... "You know what is the problem with Skyrim these days? Everybody is obsessed with Death!"
Nincs új a nap alatt, úgy tűnik.

A híres Shaolin templom bejárata. Ma nagy túristalátványosság, azt mondják

40 méteres pagoda a Songyue templomban, Heinan-ban. Kb. akkora lehet, mint az az ülőbuddha, illetve kicsit nagyobb. Mint egy 30 emeletes ház.

Kis templomocska, de milyen részletes a makett!

Van itt szélforgóerdő is, hogy a gyerekeknek se legyen annyira unalmas

 

Kiállított harang. Én is megkongattam. Szabad. Hogy úgy mondjam azért van ott.

Azt vettem észre, hogy Kína egy sokkal szabadabb ország, mint magyarország. Egy öltönyős fickó felmászott a kövekre a parkban, hogy megmossa az arcát. A gyerekek is szabadon rohangásztak mindenütt, ahol nem volt kifejezetten kiírva, hogy tilos bemenni, felmászni. A ránk jellemző drótkerítések, tilalomfák, parkőrök sehol. Mégse teszi senki tönkre a parkot, nem szemetelnek. Köpködni csak földmunkást láttam, azt nem illik városban (viszont a krákogást nehezen viseli a fülem... de az nem fertőző); egy kisfiút láttam egy városi parkban pisilni, de eléggé egyedi eset volt.
Elég gyakoriak a köztéri WC-k, jó karban is vannak, és ingyenesek. Így senkinek sem kell a bokorba szarnia, így nincs büdös, nincsenek legyek, nincs fertőzésveszély. Egyébként nagyon ügyelnek a higiéniára, félnek a fertőzésektől - nem csoda, a madárinfluenza nem játék.

A híres Taishan kolostor-hegy

Na ez már császári rezidencia - nyári palota, Hubei

 

Na ez a totálbrutál templom Konfucius tiszteletére készült vagy kétezer éve. Még a rengeteg hivatalnok is ott sorakozik benne

Ez mind a Konfuciusz-templom. Megadták a módját.

Törött lábú macska pihen a lóca alatt. Kaját kapott, de azért nem örült magának.

Ez egy nagyon furcsa kis rezidencia - kis helyen, a sziklák felhasználásával alakították ki. Állítólag itt lakni olyan, mint a mennyországban. Nekem nem a stílusom, de az eunuchok állítólag szerették, tehát nem lehetett rossz.

 (Wangshi Yuen, fisherman's garden, ha valakit közelebbről érdekel)

A víziváros (Zhejiang) nemesen egyszerű épületei

 

Hakka föld-házak: kör alakú, 60-80 embert is befogadó kis erődítmények

Még egy fullextrás templom

Ugrálni szabad, sőt, kell is :-)

Ez se lehet semmi élőben

A Yunnan-i Maifeilong pagoda. Egész indiai, sok elefántot is megformáztak hozzá

Csak hogy a Nagy Fal se maradjon ki. Igazából a neve "Hosszú Fal": itt is több száz méter van belőle, pedig a magassága kb. 10-20 centi. És minden milliméter részletesen ki van dolgozva.

 Nézzétek meg a feltöltött képeket... brutális.
Ma elnézek a Water World-be: mivel fürödni nem akarok, sok mindenre nem számítok. Utólag inkább a szafari parkot kellett volna megnézni Nanshan-on: de oda másfél óra az út, annyit ma nem akarok utazással tölteni. No meg az egy hatalmas park, sok más látványossággal, ahogy olvasom.
Nem baj, jövök én még Shenzhen-be, nem sietek sehova

Fehér tigrisek játszanak a szafari parkban